Sok-sok néprajzi, helytörténeti anyagot gyűjtöttem a regényhez, egyik forrásanyagrészletet megosztom: 

A hajdúk története

A nagy Alföld egyik kiválólag érdekes része a hajdúk területe, mely néhány szomszédos községgel kikerekítve, 1876 óta Debreczen székhellyel Hajdúmegyét alkotja. E terület, – nem számítva az 1010 kilométernyi debreczeni határt, – kerekszámban 2340 kilométer, melyen 125 ezer lakos él.Hajdúmegyében húsz község van, melyek közül négy rendezett tanácsú város, tizennégy nagy-, kettő pedig kisközség. Legnevezetesebbek ezek közt, már csak történeti múltjoknál fogva is, a régi hajdú-városok: Böszörmény 20 ezer, Szoboszló, Nánás 14–14 ezer, Hadház, Dorog 8–8 ezer, Vámos-Pércs 3 ezernyi lakossal. E hat városból állott a régi szabad Hajdúkerület s ezek képezik magvár a mai Hajdúmegyének is.Böszörmény, mely a megszűnt kerület székhelye volt, nagy területű város, sok tekintélyes épülettel, melyek közül kiválik a hatalmas református templom, a közbirtokosság által emelt iskola, a régi székház és a takarékpénztár.Szoboszló szintén igen nagy területen fekszik, a náddal benőtt, regényes Kösi folyó két partján, ősrégi halmokkal ékes felséges síkságon, melyre nagy messze kiragyog pompás sugár tornyának tündöklő arany csillaga. E torony közelében megvan még a régi hajdúvárdának egyik bástyája is, hol 1660-ban 300 vitéz lakos vakmerőn szembe szállott az Achmed Szejdi pasa nagy számú seregével, s mind végig vitézűl helyt állva, véres viadalban az utolsó emberig hősi halált halt. Szoboszló újabb időben nagyot szépült, úgy hogy a ki 20–30 év óta nem látta, alig ismerne rá. Az előtt girbe-gurba szűk útczáit évről évre tervszerűleg egyenesítik, szélesítik; a régi apró házak pedig egymás után tünedeznek el, s csinos tágas épületeknek adnak helyet. Szép fejlődésnek indult helyek Nánás ésHadház is, feltűnően szép református templomokkal, derék iskolákkal és középületekkel, míg Dorog különösen azért érdemel említést, mert itt van az országban a magyar nyelvű görög-katholikus felekezetnek legnagyobb egyházközsége. A más megyékből ide csatolt községek közűl kiválóbbakPüspök-Ladány, mint fontos vasúti góczpont, termékeny és igen nagy határral; Tetétlen, a Zichy Géza gróf kies fekvésű kastélyával, hol Liszt Ferencz, mint a művész gróf vendége, a róla nevezett „Lisz-pavillon”-ban gyakran oly szívesen időzött, s hol örökbecsű mesterműveinek egy részét szerzette. Említésre méltók még a híres dinnyetermő Sámson, az élelmesSzovát, Nádudvar, a sok méhet tartó Kaba és Balmaz-Újváros, mely utóbbi helyen 8.000 magyar mellett 2.000 főnyi német is lakik, kiknek elei a múlt század végén telepíttettek ide Németországból, s most már oly tüzes magyar hazafiak, mintha egytől-egyig magától Attilától származnának, kinek egyébiránt fapalotája némelyek szerint csakugyan a balmaz-újvárosi síkságon fekvő Etellaka nevű pusztán állott volna. Két csinos református templom van Balmaz-Újvároson, az egyik a magyaroké, a másik a németeké.