Bár szeptemberre ígérték, de nagy örömömre, már augusztus végén kézbe vehettem a legújabb kötetemet.  A Kortárs Kiadó raktárában nagy izgalommal bontottam ki a legelső példányt. Jó volt kézbe venni, úgy általában is, de azért is, mert nagyon szép kiállítású lett. Ez a kilencedik kötetem, és őszintén szólva, ez a bizonyos első kézbe vevés nem mindig volt örömteli élmény. Volt úgy, hogy a csalódottságtól alig láttam, de hát mit tehet a szegény szerző. És különben is: késő bánat.  A borítót Bódi Kati grafikus tervezte, nem beszéltünk össze, de épp azt a kék színt használta, mely a szívem csücske. A könyv igazi tesztelése az olvasók "dolga" lesz. Remélem, izgalmas, kalandos "munkájuk" lesz vele. 

Ambrus Lajos írta a könyvhöz a fülszöveget: 

A jeles írónő, Halász Margit legújabb kötetében lényegében nem kevésbé jeles elődök, hazai, kalandozó klasszikusok irályában írt útirajzokat tár az olvasó elé.

Akár stílusgyakorlat is lehetne a kötet anyaga, de nem az; csupán az írói minimum teljesítése, hogy ti. Halász Margit nyelvi képessége, nyelvhasználata, stiláris ereje felidézi a jelzett „klasszikusok”, így Csokonai, Janus Pannonius, Kazinczy, Mikes, Petőfi, Mikszáth stb. (még Pál apostol is) különböző úti leveleit, fragmentumait, észrevételeit, egész művük odorját – Velence, a török Riviéra, Dalmácia, Skócia, Finnország (Mikes modorában) stb. jelennek meg itt, hogy Halász Margit melléjük tehesse saját írói személyiségét.

A szerepvállalás-szerepjátszás tehát csupán keret és maszk; a kötetben mindazon erények felcsillannak, melyek Halász Margit regényeit, prózáit (Gyöngyhomok, Vidróczki-kódex stb.) jellemzik. Empátia, a nyelv biztos birtoklása, erős mesélőkedv, műveltségbeli tájékozottság, invenció, önreflektív játékosság, derű és ha kell: pátosz; a pillanatok olykori ironikus megélése. Ugyanakkor rerum natura, a maguk természetességével gördülnek előre ezek a szerep-szövegek; egyszerre csábító kordokumentumot és szuverén írói világot teremtve.