Nagyon érdekes munka volt egy-egy klasszikus író/költő stílusába bújva megírni ezeket a leveleket és jegyzeteket. Azon gondolkodtam, ha meg kellene mondanom, melyik a kedvencem, melyiket választanám. Egymás után írtam és töröltem az egyes országokat, ez, áh, megsem ez, az, áh, mégsem az, amaz sokkal jobb volt.  A végén kiderült számomra, hogy nincs kedvenc. Mindenhol történt valami egyedi és megismételhetetlen, mely azt az utazást örökre bevéste az emlékezetembe. Az utazás során az ember elképesztően sokat tanul, különösen ha olyan vendéglátói vannak, mint amilyenek nekem voltak. 

Most a nyomdába küldés előtt még egyszer át kellett néznem a javítást. Nagyon érdekes volt, mert már külső szemmel és szívvel tudtam olvasni a leveleket, olykor még fel is nevettem. Ettől megnyugodtam kissé, remélem, az olvasók is viccesnek fogják találni.