Készül a vityilló



2015 MÁJUS 08


Kicsi korom óta rajongója vagyok a fizikai munkának. Emlékszem, gyermekkoromban egy kemencekészítő mester dolgozott nálunk. Egész nap ott bámultam, mit csinál, el sem lehetett volna hozni onnét. Csodálatosnak tartottam, ahogy egymásra épültek a téglák, és kiadtak a végén egy nagy egészet. Az írás is ilyen. Egymásra épült sorokból lesz az oldal, abból a fejezet, majd a regény.

Mindig kapva-kapok az alkalmon, ha meg kell valamit fizikálisan csinálni. Most jócskán volt benne részem, mert a mátrai íróvityillómat készítgettük, meszelgettük. Rám lett osztva az ablakok lepucolása. Százéves festéket égettem, persze kesztyű nélkül, meg is égettem a kezem. Elég furcsa alakú lett az égés helye a mutatóujjam alatt: egy szív alakot formáz. :) Nagyon ígéretes jel.

Falat is kapartam, a régi, felpuffadt részeket kellett lebontani, itt már elővigyázatosabb voltam, felvettem a küzdőkesztyűt. 

A tervek szerint a nyáron már birtokba vehetem a viskót. Alig várom. 






Köszönöm
a figyelmet!